A garas árfolyama – Koldusopera

Cím: A garas árfolyama – Koldusopera
Dátum: 2010. december 7.
Szerző: Tarján Tamás
Forrás: Kultúra.hu

A darab, „amely minden korban megtalálta nézőjét”, s „egyszerre opera, operett és musical, valamint mindezek paródiája”, a Budapesti Operettszínház idei „Emeljük a tétet” szlogenje jegyében került színre a Tháliában. Legjobban a koncepció jött be. KRITIKA

„Némafilmes” közelítésű előadást ugyan Duna-rekesztő mennyiségben láthattunk már, de a színházi kvázi- és házimoziban még mindig maradt annyi szufla, hogy érdemes legyen vele előhozakodni, a direkció és a társulat fenti jelmondataitól támogatva. Horesnyi Balázs hatalmas fehér díszletfalai expresszív megdöntöttségükkel a némafilm virágkorát, perforációjukkal a futó filmszalagot idézik. A filmtovábbító ablakocskák négyzetei lőrések is, melyekből a gazda(g)ság (vagyis a szegénység) által militánssá tett világban fegyverek helyett faltörő kosként törnek elő a kinyújtott karok, kolduló tenyerek. A filmstúdióra is hasonlító kulisszák mindig stílusos, érdekesen sántult kiegészítő bútorokhoz, ferde kellékekhez jutnak, nagy nyüzsgést és nagy elhagyatottságot is képesek árasztani zilált vonalaik mentén. Túri Erzsébet jelmezei arról árulkodnak, hogy e műterem hangos némafilmjét, a Koldusoperát – vagy Háromgarasos operát – busásan szponzorálta egy mecénás: még a legszegényebbek hóbelevanca is trendi, nemhogy a középfokozatú szegényeké és nem a szegényeké.

Béres Attila rendezése nem fedezte fel a Brecht–Weill alkotópáros a maga nemében nyolcvan esztendeje verhetetlen színművének új arcát. Az író szemüveges, hülyegyerek-frizurás ábrázatára még a brechti elidegenítés nevében sem lenne szükség: fölöslegesen van jelen a többszörözött óriási, hamiskás arc a keretes kidolgozás utcanép-sürgölődéssel ráhangoló nyitó képében. Inkább a szakszerű lebonyolítás a jeleneteknek és a nézőknek is kedvező menetrendje érdemel figyelmet. Az átigazítások, húzások folytán (dramaturg: Ari-Nagy Barbara) a második részben (pontosabban a második és harmadik felvonás során) akadnak el- és összecsúszások, hangsúly- és tempótévesztések. A módosítások kapóra jönnek a játszi, „esős” vetített feliratoknak: a pontoskodó fontoskodás is V-Effekt.

A közönség szeretetébe befészkelődő, ám tapsorkánt nem arató Koldusopera közreműködői ruganyosan érzik Tihanyi Ákos „anno 1910” kontra „anno 2010” koreográfiájának gegjeit. A mozgássorok nem a különlegesség, akrobatika, hanem a lassítás, tördelés stilizációja felé tartanak. A színészek gárdájából senki nem tesz maradéktalanul eleget a sokszoros műfaji követelményeknek. Éneklés, táncolás, alakítás, parodizálás együtt senkinek sem megy, akik pedig a legközelebb kerülnek hozzá, azoknak nincs igazán hatásos songbetétjük.
Komplett szerepformálásban Siménfalvy Ágotát illeti elsőség. Az ínséggel üzletelő kolduskirály, Peachum ezúttal kalózosan félszemű feleségét, Peachumné Celiát kemény tartással, az állandó szeszgőzt mellékesen kezelve játssza. Érett, egyéni karakter, második családfő, taktikus elme parancsolgatni tudó és szerető cégstratéga férje oldalán. Peachumöt Balikó Tamás biztos prózai színészi vértezettel eleveníti meg, de kormos éneklése akkor sem illeszkedne a zenei összhangzatba, ha a premieren eleinte nem elszabadult homlokmikrofonjával viaskodott volna. Peller Anna Kocsma Jennyje impozáns hanggal sem tudja összefogni azokat a jelenetgyöngyöket, amelyek az előadás vége felé egyre szétpergőbbek.

Szendy Szilvi mint Lucy főleg az egyes (vagy épp kettes) számú Macheath-feleségként a riválisával folytatott női ökölvívó mérkőzésből veheti ki karikaturisztikus szubrett-részét. Szinetár Dóra Pollyja addigra már bemelegítve, fifikásan ártatlanka figurát teremtve érkezik a ringbe. Dalaiért is hálás lehet a publikum, ha a hangfaj módosulását nem rója fel. A hölgyek látszólag férj-tétű bokszmeccse ráfelel Bicska Maxi és Tigris Brown korábbi, meztelen felsőtesttel duellált-duettált Ágyú-dalára. Szabó P. Szilveszter, korántsem lévén konvencionális Tigris-alkat, a tőle megszokott sötét kígyóárny-embert ironizálva veszi birtokba a bűnözőt menteni igyekvő londoni rendőrfőkapitányt. Dolhai Attila lágyabb egyéniség benyomását kelti, mint amilyet Bicska Maxi főszerepe kér, de svádája, sármja s mindenekelőtt énekesi teljesítménye elismerésre méltó. A színész a szabadlábon levő Maxihoz képest kevesebbet kezd a (nyitott) ketrecbe zárt fenevaddal. Béres Attila a mű szexuális parázslásából a homoerotikus lángokat jócskán felszította. Ez az irányzék Szabó P. Szilveszter mozgásterét igencsak korlátozza, Dolhaiét félresiklatná, ha túl komolyan venné. H. Jakab transzvesztita vagy férfiprostituált lett, Szabó Dávid ízléssel őrzi a Horgasujjú alakjában a kis hibás, ám markos bűnözőt.

A még el nem ítélt vádlottakra utaló névalakok poénosak – a színlapon, hiszen a színpadon nem használhatók. Blum Tamás strapabíró fordításának Leprás Mátyása L. Mátyás, Fűrész Róbertje F. Róbert, Szomorúfűz Waltere Sz. Walter lett. A vérbő kedélyű Petridisz Hrisztosszal az élen a maffiózok kara kitesz magáért. E kar rendezői injektálása, hogy egy Lenin- és egy Hitler-pofa is sorukba vegyül, a további maskarák – köztük talán rajzfilm-Kenny – nehezebben vagy súlytalanabbul értelmezhetők. Csuha Lajos (Smith) igazán operettes, diétázó, nyugdíj-kiegészítés céljából tevékenykedő filigrán börtönőr, Balogh Bodor Attila (Filch) koldusnak beöltözve a művésztársadalom sóherségét fricskázza, Kocsis Tamás belemártírosodik a részeg Kimball tiszteletes jelenetébe. Béres Attila így, az atya sima lelövetésével (is) jelzi: nem babra megy a játék, bár a királyi hírnökök (akik Brechtnél „roppant ritkán jönnek”) egyike kimenti az akasztófa alól és a frissen megkoronázott királynő nevében horribilis járadékkal jutalmazza a hétpróbás gengszter Bicska Maxit.

Abban a minutumban, amikor az utolsó szavakat kopogom, egy fórumozó KO-nak rövidíti a Koldusoperát, s azt írja: a Budapesti Operettszínház premierje akkorát ütött rajta, mint a János vitéz a Nemzetiben. Ízléseket nehéz vitatni. A két előadás között van némi szemléleti rokonság, de Béres Attila nem merészkedett messzire az újrafogalmazásban. A Bolba Tamás vezényelte zenekar enyhén megkarcolt, szkeccses, rekedtes hangszerelésben adta fel a songokat, a muzsikát a közönség címére. A küldemény megérkezett.